Rajtzónában a NEXON futócsapata

És azt, hogy a futás a legegyszerűbb mozgásformák egyike, amellyel fittek maradhatunk, és ezen kívül még számos más pozitív hatása is van? Ilyen például a csapatösszetartó erő, amivel az egyéni eredmények egy közösség eredményévé válnak. Ismerjék meg futóinkat!

Simon Anita: Kereskedelem, értékesítési koordinációs menedzser, korábbi sport: röplabda; leghosszabb futott táv: 16 km. Szeret futni.

Varga-Berecz Krisztina: Marketing és kommunikációs munkatárs, korábbi sport: kosárlabda és amerikai futball; leghosszabb futott táv: 30 km. Már szeret futni.

Ángyán Péter: Termékfejlesztés, üzleti elemző, korábbi sport: sziklamászás és hegymászás; leghosszabb futott táv: 7 km. Nem szeret futni.

Balla Zoltán: IT-szolgáltatási menedzser, korábbi sport: kajak és vitorlázórepülés; leghosszabb futott táv: 10 km. Szeret futni.

Dian Gergely: Kereskedelem, értékesítési menedzser, korábbi sport: labdarúgás; leghosszabb futott táv: 21 km. Szeret futni.

Nagy Tamás: Termékfejlesztés, üzleti elemző, korábbi sport: kosárlabda; leghosszabb futott táv: 7 km. Nem annyira szeret futni.

Várnai Péter: NEXONtime, operatív tanácsadó, korábbi sport: úszás és aikido, leghosszabb futott táv: 42 km. Ha felkészült, szeret futni.

Mesélnél a sporthoz fűződő kapcsolatodról?

S.A.: Versenyszerűen sportoltam, így 15 éven át a mindennapjaim része volt. Amikor abbahagytam, volt bennem némi „elég érzés”, de aztán ez elmúlt. 

Á.P.: Nehéz nélküle elképzelnem az életem. Sokat ad az embernek: élményeket, barátokat, kondíciót, fegyelmet, kitartást, adrenalint és néha komoly leckéket.

D.G.: A foci az életem. Mind űzni, mind nézni. Minden más másodlagos. (Ez a család női tagjait – édesanyám, nővérem, nagymamám, aktuális barátnőm - elsőre általában sokkolni szokta… másodjára is )

V.P.: A magány volt a legjobb inspiráció számomra, alapvetően ma már kevesebbet mozgok, mint amennyit kellene családos emberként. De szeretek felkészülni egy-egy eseményre, legyen az bármilyen fajta mozgás. Mondjuk úgy, hogy tartalékos vagyok, aki szívesen felkészíti magát bármire, ami motiválja valamilyen szempontból.

Ha nem futsz, más sportágakkal is kacérkodsz?

V.B.K.: Úszás, biciklizés, és ha már így alakult, akkor ezeket szépen csokorba szedtem, és elkezdtem triatlonozni.

Á.P.: Most főleg a nehezékkel túrázás. Szeretek 8-10 kilós nehezékkel a hátamon túrázni, mert közben a „nehezék” húzgálja a hajam és folyton kérdezget, hogy „Apa… ?”

B.Z.: Most a futás mellett hetente legalább egyszer elmegyek úszni is.

N.T.: Ahhoz, hogy a futáshoz megfelelő kondiba kerüljek, fontos a fizikai állapot javítása. Ezért sokszor látogatok konditerembe.

Mi motivált, hogy elkezdj futni?

S.A.: A rendszeres mozgás hiánya, a felszaladt kilók és az egészség megőrzése. Két kisgyerek mellett a futás tűnt a leginkább kivitelezhetőnek.

V.B.K.: Plusz 30 kiló elég nyomós érv, azt hiszem.

Á.P.: Egy barátom. Folyton hív, hogy puhány vagyok, és mi lesz velem az ő korában. 15 évvel idősebb és együtt futunk; elég motiváló amikor a szigetkör végén az utolsó 200 méteren 300 métert rám ver .

B.Z.: Életmódot váltottam, és ennek részeként határoztam el, hogy komolyabban elkezdek mozogni. A környezetemben többen futnak, így én is ebbe az irányba mozdultam. Kipróbáltam, megtetszett, maradtam…

V.P.: A Kinizsi 100-as (ahol 24 óra alatt kell 100 km-t teljesíteni) gyorsabb teljesítése, amikor rájöttem, hogy sokkal nehezebb a futást és a gyaloglást felváltva alkalmazni, mint csak az egyikre fókuszálni. A kettő kombinációja viszont tényleg jó kondíciót igényelt, mindezt úgy, hogy a túrán mindig önellátó voltam, tehát mindent magammal vittem egy hátizsákban, nem volt támogató "személyzet".

Milyen sporteredményedre vagy büszke?

S.A.: NBI-es és NBII-es szerepléseimre, illetve minden alkalomra, amikor futócipőt húzok.

V.B.K.: Csapatban az osztrák amerikaifutball-bajnokság döntője, egyéniben pedig egy féltávú Ironman verseny teljesítése.

D.G.: Kétszer feljutottunk a focicsapatommal a másodosztályból az elsőbe - igaz utána rendre azonnal ki is estünk .

N.T.: A teljesített 7 kilométeremre az idei K&H maratonváltón, illetve, hogy sikerült 10 kilót leadnom az edzéseknek köszönhetően.

V.P.: Az első maratonomat Los Angelesben futottam, 5 hét alatt készültem fel rá, hirtelen ötlettől vezérelve és szinte másodperc pontosan ugyanannyi idő alatt teljesítettem, mint két évvel később itthon a budapestit.

Hogyan egyeztethető össze a családdal és a munkával a sport?

V.B.K.: Lemondásokkal és nehezen. Általában hajnalban, munka előtt futok vagy úszok, illetve este, miután a gyerek már alszik.

B.Z.: Nehezen, de valahogy mindig megoldjuk. Csak így lehet.

V.P.: Nehezen, mert ez is időráfordítás és mivel nem vagyok "megmérgezve" általa, ezért inkább a család kapja a több időt. A közös családi sportprogramok száma lehetne több, de más hobbik jobban elviszik az időt.

Mit tanácsolnál kezdő futóknak?

S.A.: Szaktanácsot a szakértők adjanak, én csak annyit: légy büszke magadra, hogy elkezdted! Bármilyen táv, amit megteszel, siker!

V.B.K.: Nincs olyan, hogy lassú futás, kevés futás. Minden relatív. Csak el kell indulni, a többi meg majd jön magától. 

Á.P.: Ne egyedül kezdje el, hanem csatlakozzon barátokhoz, csapatokhoz, közösségekhez, hozzánk. És a fokozatosság.

B.Z.: Csak elkezdeni nehéz… De komolyra fordítva a szót, reális célokat kell kitűzni magunk elé. Én az elején olyan célokat tűztem, ki, hogy megpróbálok 1-2 km-t lefutni anélkül, hogy belehalnék. Ha nagyon nem ment, akkor sétáltam, de a kitűzött távot végigvittem. Nem szabad feladni az első/második kevésbé sikeres alkalom után.

D.G.: Tök mindegy, hogy nézel ki és milyen ruhában futsz (kivéve persze a cipőt), a lényeg, hogy csináld. Először csak rövid távot (ez akár lehet pár száz méter is), aztán fokozatosan emeld a tétet. A futásnál csak kevés dolog tud nagyobb örömet okozni az emberi testnek.

N.T.: Semmiképp ne adják fel. Tűzzenek ki apróbb célokat, amelyeket el tudnak érni és sikerélményben részesülhetnek. Ilyen volt nálam a 2 kilométer, majd a 3, és így tovább. Ne egyből a nagy, vad távokkal kezdjék. Tegyék fel maguknak a kérdést, hogy miért is akarnak futni, és álljanak úgy hozzá. Fejben dől el minden, onnan már csak idő kérdése, hogy fizikailag hozzáigazodik a teste az embernek. Az első néhány hét a kritikus, amikor könnyebb azt mondani, hogy "nekem úgyse megy", de akkor nézzen kicsit magába, hogy más vajon hogy született? El kell kezdeni valahol. Ez az, ami bennem égeti a tüzet, hogy tovább csináljam!

V.P.: Olvassák el az összes elméleti tudnivalót, hogy a megfelelő módon kezdjék el a rendszeres futást, és ne csak úgy amatőr módon vágjanak bele. Tűzzenek ki célokat, kezdve a "következő kereszteződésigtől” egészen akár egy maraton lefutásáig.

Mi az, ami szerinted a leginkább szükséges a futáshoz?

S.A.: Csakúgy, mint sok dolognál, itt is az elhatározás. A többi majd jön magától.

V.B.K.: Egy pár, egy-másfél számmal nagyobb futócipő és egy mp3 lejátszó.

Á.P.: Két láb, futócipő, de legfőképp a fej.

B.Z.: A kitartáson kívül egy jó futócipő.

D.G.: Egy pár jó cipő (ezen ne spórolj), és elhatározás. Minden más csak kifogás. A legismertebb kifogás: „nincs rá időm”. Aha, mesélj még.

N.T.: Kitartás, önuralom, céltudatosság, és sikerélmények elkönyvelése… Legyen az a mérleg, vagy a távolság.

V.P.: Kitartás, kondíció és megfogalmazni a célt, ami jó indok magadnak, miért is futsz, ha nem kerget senki, nem menekülsz és más módon gyorsabban is meg tudnád tenni azt a távot. :-) Minden hosszabb táv esetén a célt kell elérni, ehhez teszi oda magát az ember, és amikor már úgy érzed, feladnád, akkor kell jönnie az akaraterőnek. Hihetetlen érzés megtapasztalni, amikor úgy érzed, az életed árán is meg kell csinálni, nem adhatod fel és a végén sikerül. Ilyenkor vagy megfogadod magadnak, hogy soha többet, vagy rájössz, hogy ez az amit újra meg kell tapasztalni.