Mi motivál egy vezetőt, hogyan kerülhető el a motiválatlanság, ami egyenes út a kiégéshez?
Melyek azok a jelek, amelyek elől nem érdemes elbújni, és kik tartják a tükröt nekünk?
Human Hungary 2015, Ostorcsapás - mi ott voltunk. Lovas Zoltán ágazati igazgatónk Forgács Judittal (IT Services Hungary) és Gáspár Judittal (Praesta) ült kerekasztalhoz, hogy dűlőre jussanak: hogyan motiváljuk a vezetőket?
Az alkalmazottak motiválása elsődlegesen a vezető feladata, az ő személyiségén, eszköztárán rengeteg múlik. Amikor a vezetők motiválásáról beszélünk, legyinthetnénk is: a magas fizetés, a juttatások, a „menő” céges autó önmagában nem elég? Hosszú távon nem. A vezetők is emberek, a pozitív visszajelzés ugyanolyan fontos számukra, de nagy általánosságban elmondható, hogy a hibákkal többet szembesítenek bennünket.
A beosztottak pozitív visszajelzése is motiváló lehet, érdemes azonban különbséget tenni a valódi és a pozíciónak szóló dicséretek közt. Motiváció lehet a személyes karrier építése, a jó szervezet felépítése, a cég presztízsének növelése, esetleg a hazai környezetből nemzetközibe történő átlépés. Ha egy vezetőnek jó a csapata, az szárnyakat adhat neki. Ha jó a team, ott mindenki fejlődik, a működtetésének a kulcsa pedig az, hogy megtalálja a vezető: ki, mire használható; hogy egyik tagja se legyen magányos.
A vezetőnek nem szabad úgy állnia egy kérdéshez, hogy minek a változás, ha 30 évig valami jól működött. Változik a világ, hogyha jó vezető vagyok, akkor én is idomulok az embereimhez, nem csak tőlük várom ezt el. Tehát a változásra való igényünk is motiválhat bennünket.
Kell a szabad tér az „alkotáshoz”, ehhez fontos a hatáskörök konkretizálása. Ha ez hiányzik, folyamatosan falakba fogunk ütközni. Egy multinál sokkal kötöttebbek a lehetőségek, erősebbek a megkötések. Tehát ha valakit a szárnyalás motivál a legjobban, az ebben a környezetben előbb-utóbb motiválatlanná válik.
A beosztottak pozitív visszajelzése is motiváló lehet, érdemes azonban különbséget tenni a valódi és a pozíciónak szóló dicséretek közt.
A kiégés peremén a legfontosabb a felismerés és a következő lépéshez szükséges bátorság. Nehéz észrevenni a jeleket, de ha feltesszük azt a kérdést: mennyire fontos a munkám? - és ez egyre hátrébb sorolódik, akkor őszintének kell lenni magunkkal. Más területen motiváltabb lennék? Van-e még a jelenlegi munkahelyemben annyi, hogy abból újra merítsek? Ha elkövetjük azt a hibát, hogy magunkra nem hallgatunk, akkor érdemes legalább vezetőink, beosztottaink kritikái elől nem elbújni. Hasznos a 360 fokos értékelés, ha őszinték a válaszadók és nem félünk a végeredménytől, de ugyanilyen súllyal bír a család és a barátok visszajelzése.
Share Everywhere
