Észrevételek az OBB második fordulójához

Ez a következőt állapította meg:

„A jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén, az apát gyermeke születése esetén megillető pótszabadság idejére járó távolléti díj és munkáltatói közteher összege a munkáltató részére a központi költségvetésből kerül megtérítésre”.

Ennek kapcsán – négy lehetőséget felvázolva – arra kerestük a választ, hogy kell-e, s milyen módon mellékletet csatolni a költségek megtérítése iránti kérelem benyújtásakor. Azok válaszoltak helyesen, akik „nem kell mellékletet csatolni” opciót választották. 

A 17 pontot érő második feladatsor C) feladata azt a helyzetet vázolta, hogy egy vállalkozás dolgozója tévedésből helytelen adónyilatkozatot adott munkáltatójának, ezért – a módosítást követően – meg kellett állapítani adóbevallásában szerepeltetendő helyes adatokat. A feladat kapcsán érkeztek észrevételek, mely kapcsán ezúton is rögzíteni kívánjuk (a június 22-i Bérügyviteli klubon részletesen indokoltuk is), hogy a C) feladat nem hibás, megfelel a törvényi előírásoknak, csak néhány „finom részlet” elkerülte egy-két versenyző figyelmét. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 51/B. § (1) bekezdésében a jogalkotó azt a szándékát öntötte formába, hogy a magánszemély éves bevallásában az elszámolás során a FOGLALKOZTATÓ által ténylegesen, év közben érvényesített összeget kell figyelembe venni. [Tbj. 51/B. § (1): „A biztosított az év közben érvényesített családi járulékkedvezményről köteles az éves bevallásában … elszámolni. Az elszámolásban fel kell tüntetni …, továbbá azt az összeget, amelyet a tárgyévre a családi járulékkedvezmény havi összegeként a foglalkoztató … érvényesített”.] Ennek megfelelően az adóbevallás – versenyzők által észrevételezett – 21. sorának a) oszlopába csakis a foglalkoztató által kiadott M30 igazolás adatai kerülhetnek. A munkáltató a magánszemély szabályos nyilatkozata alapján jogszerűen jár el, amikor év közben érvényesíti a kedvezményt. Jogszerű az érvényesítés, ha a bérszámfejtés megtörténtekor szabályos nyilatkozat alapján veszik a kedvezményt figyelembe. Ha az egyébként jogszerű nyilatkozat nem kerül időben visszavonásra a körülmények változásakor, akkor valóban jogalap nélküli igénybevétel valósul meg, de az évközi érvényesítés ettől nem válik jogszerűtlenné! (Azok a versenyzők, akik az adóhivatal kitöltési útmutatóját használták a feladat megoldása során, szintén hibás eredményt kaptak, mert a bevallás kitöltési tájékoztatója arra ad számítási metódust, hogy a magánszemély bírálja felül, számolja át a foglalkoztató által megadott adatokat!) Mindezek alapján a bevallás 21. sorának a) oszlopában az év közben érvényesített családi járulékkedvezmény éves összesített adatának helyes értéke 237.200 forint. Volt olyan versenyző is, aki – a feladatkészítők logikájától eltérő, s általunk nem követhető módon – ugyanarra a végeredményre jutott, de a bevallás egyes soriban az általunk helyesnek tartott összegektől eltérő adatokat szerepeltetett.

Néhány versenyzőnek a Feleletválasztós teszt (harmadik feladatsor) 3. kérdése okozott komoly fejtörést, amelyben azt kellett eldönteni, hogy az alábbi állítások közül melyik nem helyes:

a) Nyugdíjszolgáltatás esetén jövedelemként azon ekho-alap 61%-át kell figyelembe venni az ellátási alap számításánál, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15% volt.
b) A felszolgálási díj 81%-a beszámít a nyugdíjalapba, ha a foglalkoztató megfizeti a 15% nyugdíjjárulékot a felszolgálási díj után.
c) A főállású, havi 50ezer forint tételes adó megfizetésével a katás majdani nyugdíjának összegét 81.300,- Ft alapulvételével határozzák meg.

Volt, aki arra a következtetésre jutott, hogy „mindegyik helyes, mindegyik igaz”. Ezzel szemben mi csak a c) pontban feltüntetett feleletet („a főállású, havi 50ezer forint tételes adó megfizetésével a katás majdani nyugdíjának összegét 81.300,- Ft alapulvételével határozzák meg”) nem tartjuk helyesnek! A főállású, havi 50.000,- Ft tételes adó megfizetésével a katás ugyanis a társadalombiztosítás valamennyi ellátására és a munkanélküli ellátásra is jogosultságot szerez. Esetében a pénzbeli ellátásainak havi alapja 81.300,- Ft., ezért arányosítani kell, mivel az ellátási alap nem éri el a minimálbért. A további magyarázat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39.§ (2) bekezdésében található meg, amely szerint az arányos szolgálati idő beszámítására vonatkozó előírásokat a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembe vétele során is alkalmazni kell. [Tny. 39. § (2) bekezdés értelmében: „Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.”] A feltett kérdés c) alpontja tehát az alábbi megfogalmazásban lenne helyes: „A főállású, havi 50ezer forint tételes adó megfizetésével a katás majdani nyugdíjának összegét a 81.300,- Ft és a minimálbér arányában határozzák meg”.

Érkezett észrevétel a negyedik feladatsorhoz is (Igaz-hamis teszt). Ebben egyik versenyző a 13. pontban megfogalmazott állítást („Gyermekápolási táppénz legfeljebb a gyermek 12. életévének betöltéséig adható”) nem találta egyértelműnek, s segítséget kért annak eldöntésében, hogy „a gyermek 18 éves koráig méltányosságból adható gyermekápolási táppénzt is ide kell e érteni vagy sem”. Nos, a szülőnek beteg gyermek ápolása címén gyermekápolási táppénz jár főszabályként a gyermek 12 éves koráig. Méltányosságból azonban a gyermek 18 éves koráig adható gyermekápolási táppénz. A kérdést készítő szakértők pont arra voltak kíváncsiak, hogy a versenyzők tisztában vannak-e azzal a körülménnyel, hogy méltányosságból a gyermek 12. életéve után is állapítható meg gyermekápolási táppénz.

(Henczi Lajos)