Szabadság év közbeni belépésnél vagy kilépésnél: hány nap jár a munkavállalónak?

Tartalomjegyzék

• Mi alapján jár a szabadság?
• Mit jelent az időarányos szabadság?
• Hogyan hat az életkor a szabadnapok számára?
• Mi történik, ha a munkavállaló év közben lép be?
• Hogyan kell számolni kilépés esetén?
• Mi történik a fel nem használt szabadsággal?
• A pótszabadságokat is időarányosítani kell?
• Miért érdemes szabadságkalkulátort használni?
• Összefoglalás
• GYIK

Mi alapján jár a szabadság?

A munkavállalókra vonatkozó jogokat a Munka Törvénykönyve rögzíti, így a szabadnapok terén is ez az egyik legmegbízhatóbb forrás, ha a pontos szabályozási kereteket szeretnénk megismerni. Ez alapján pedig minden munkavállalót szabadság illet meg, ami alapvetően alapszabadságból és pótszabadságokból tevődik össze. Az objektív mennyiség az előbbi, aminek a mértéke alapvetően évi 20 munkanap, de ez az életkor előrehaladtával pótnapokkal egészül ki. A pótszabadság pedig mindig az adott egyénre vonatkoztatható, szubjektív adat, ami a különféle élethelyzetek mentén dől el.

Pótszabadság jár például gyermekek után, megváltozott munkaképesség esetén, de bizonyos speciális munkakörök is extra szabadnapokat vonhatnak maguk után. Így bár az alapszabadság mértéke jól körülhatárolt, mégsem mondhatjuk azt, hogy szabadság egyetlen fix szám, hiszen mindig az adott munkavállaló körülményei határozzák meg a számára érvényes éves keretet. A számítás ugyanakkor még így sem bonyolult, ha egy teljes évet lefedő munkaviszonyról beszélünk, viszont ha a belépés év közben történik, akkor már az időarányos szabadság kérdése az érdekes, illetve az, hogy ez hogyan is kerül kiszámításra.

Mit jelent az időarányos szabadság?

Az időarányos szabadság bizonyára nem ismeretlen a rutinos munkavállalók számára. Lényege, hogy ha a munkaviszony nem áll fenn a teljes naptári évben, a munkavállalót az éves szabadságkeret időarányos része illeti meg. Ha a munkavállaló például évi 20–30 nap szabadsággal rendelkezik, a szabadság kiadásának időzítése nem azonos az időarányos jogosultság számításával. Fontos azonban különbséget tenni a szabadságra való jogosultság és annak kiadása között: ha a munkaviszony egész évben fennáll, nincs olyan általános jogszabályi tilalom, amely megakadályozná akár a teljes éves szabadság februári kiadását. A szabadság kiadásának időpontját a jogszabályi keretek között a munkáltató határozza meg.

Értelemszerűen az időarányosítás azokra vonatkozik, akik év közben váltanak munkahelyet, vagy éppen év közben távoznak valahonnan. Ez esetben ugyanis nem a teljes éves szabadságkeret jár számukra, hanem annak arányos része. Ezzel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve is egyértelműen rendelkezik. A kalkuláció pedig ez esetben sem feltétlenül bonyolult. A képlet a következő: az adott évre járó teljes szabadságkeretet elosztjuk az adott év naptári napjainak számával, majd megszorozzuk azon naptári napok számával, amikor a munkaviszony fennáll. Emellett fontos szabály még, hogy a számítás során keletkező fél napot elérő töredéknapot egész munkanapra kell kerekíteni.

Hogyan hat az életkor a szabadnapok számára?

Mivel az időarányos szabadság kalkulációjának alapját a teljes évre járó szabadnapok száma jelenti, semmiképpen sem feledkezhetünk meg az életkor után járó plusz szabadságról sem. Ez a szabályozás lényegében egy általános kedvezményt jelent, ami az életkorunk növekedésével időszakosan plusz szabadnapokkal jutalmaz minket. A munkavállaló a 25. életévétől kezdve életkor szerinti pótszabadságra jogosult, amely fokozatosan növekszik. A legmagasabb mérték a 45. életév betöltésétől érhető el, amikor az éves alapszabadság már 30 munkanap. A plusz szabadnapok pedig már automatikusan arra az évre is vonatkoznak, mikor az adott életkor betöltésre kerül majd.

Nem számít tehát, hogy januárban, vagy novemberben születtünk, ha elérjük az adott évet, megkapjuk az extra szabadnapot. Ezt pedig mindenképpen érdemes figyelembe venni az időarányos szabadság kiszámításánál is, hiszen nagyon nem mindegy, hogy 20 vagy akár 30 napos alap szabadságkerettel rendelkezünk, mivel ez az arányosításra is jelentős hatással lehet. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy két, a céghez egy időben belépő munkavállaló időarányos szabadsága is eltérő lehet, ha más korosztályba tartoznak.

Mi történik, ha a munkavállaló év közben lép be?

Új munkaviszony esetén a szabadságot a belépés időpontjától kell arányosítani. Tegyük fel, hogy egy 35 éves munkavállaló július 1-jén kezdi meg a munkát. Életkora alapján évente 25 nap szabadságra jogosult. Mivel az év második felében dolgozik, a szabadságának körülbelül a fele jár számára, vagyis 13 munkanap. Ha a munkavállaló gyermek után járó pótszabadságra is jogosult, akkor azt ugyanúgy hozzá kell adni az éves kerethez, és csak ezt követően történik az időarányosítás. Bár a szabadnapok kalkulációja elsőre bonyolultnak tűnhet, ha rendelkezünk az alapvető információkkal és a számítások elemeivel, akár előre is gondolkozhatunk a szabadnapok terén. 

Hogyan kell számolni kilépés esetén?

Az időarányos szabadság kérdése nem csak az évközbeni belépés, hanem a kilépés során is releváns kérdés. A jogszabály szerint ugyanis a munkavállaló fennmaradó szabadnapjait a munkáltató vagy köteles kiadni és ezt beleszámolni a felmondási időbe, vagy ha erre nem hajlandó, akkor a fennmaradó szabadnapok után járó távolléti díjat kell kifizetni. De hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? Vegyünk alapul egy 40 éves munkavállalót, akinek az éves szabadságkerete 27 nap. Ha a munkaviszonya augusztus 31-én szűnik meg, akkor a kilépés napjáig időarányosan 18 nap szabadság jár számára.

A bevett eljárás szerint ilyenkor a munkáltató összeveti a már kiadott szabadságokat az időarányosan a munkavállalónak járó mennyiséggel. Ha a kivett napok száma kevesebb, mint amennyi jár, akkor a helyzet egyértelmű, és a fennmaradó szabadságot a munkaviszony megszűnéséig ki kell adni, vagy a megszűnéskor pénzben meg kell váltani. Ha azonban a munkavállaló több szabadságot használt fel, mint amennyi időarányosan a kilépés időpontjáig megillette volna, a többletnapokra kifizetett összeget a munkáltató nem vonhatja le egyoldalúan a munkabérből, és főszabály szerint bírósági úton sem követelheti vissza pusztán az időarányos keret túllépése miatt. Az esetleges levonáshoz a munkavállaló kilépéskor adott írásbeli hozzájárulása szükséges.

Mi történik a fel nem használt szabadsággal?

Év közbeni kilépéskor fontos kérdés, mi történik a munkavállalót megillető, de még ki nem adott szabadsággal. A munkáltató a munkaviszony fennállása alatt a szabadság kiadásáról a törvényi szabályok szerint dönthet. Ha azonban a munkaviszony megszűnéséig az időarányosan járó szabadságot nem adta ki, a fennmaradó napokat pénzben, távolléti díj alapján meg kell váltania. A szabadságmegváltás összege a munkabérhez hasonlóan adó- és járulékköteles jövedelem.

A kilépés előtti elszámolásnál ezért érdemes ellenőrizni az időarányosan járó szabadság és a már kiadott napok számát. Ezek az adatok a szabadságnyilvántartásban és a bérszámfejtésben rendelkezésre állnak. Ha a munkaviszony megszűnéséig még van lehetőség szabadság kiadására, annak időpontját a munkáltató a jogszabályi keretek között határozhatja meg; a fennmaradó, ki nem adott napokat pedig a megszűnéskor meg kell váltani.

A pótszabadságokat is időarányosítani kell?

Az időarányosítás kapcsán eddig csak az alapszabadságról és a korkedvezményről esett szó, a pótszabadságokról nem, holott ezek is szerepet kapnak a kalkulációban. Az arányosítás ugyanis ezekre is vonatkozik. Ebben a tekintetben különösen fontos a gyermekek után járó pótszabadság, a már említett, életkori többletnapok, illetve a különféle speciális jogosultságok miatt extrák egyaránt. Például egy két gyermeket nevelő, 38 éves munkavállaló éves szabadságkerete az alapszabadság, az életkor szerinti pótszabadság és a gyermekek után járó pótszabadság összeadásával állapítható meg. Ha a munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn, akkor az így kapott teljes éves keretet kell arányosítani. Éppen ezért a szabadság helyes kiszámítása gyakran összetettebb feladat, mint elsőre gondolnánk.

Miért érdemes szabadságkalkulátort használni?

A fentiekből talán mindenki számára világos, hogy miért is jelenthet sokszor nehézséget a szabadnapok pontos számának meghatározása, különösen akkor, ha egy arányosított értékről beszélünk. A cégek ebben illetékes részlegei - bérszámfejtés, adminisztráció - alapvetően hasznos és naprakész információkkal szolgálhatnak, de új belépőként az is természetes, ha valaki szeretne saját maga is utánajárni a pontos adatoknak. Ebben segíthet a korszerű és intuitív szabadságkalkulátorunk, ami néhány egyszerű kérdés megválaszolásával segít meghatározni az adott évre járó szabadnapok számát. A kalkulátor használata pedig munkavállalók és HR-szakemberek számára egyaránt könnyebbséget jelent, hiszen így hamar kaphatnak konkrét számokat és érdemi információkat anélkül, hogy ehhez hosszú kutatómunkára lenne szükség. Legyen szó tehát akár egész éves foglalkoztatásról, akár évközbeni be- vagy kilépésről, a szabadságkalkulátor egyszerű használatot és gyors eredményt kínál.

Összefoglalás

Ha a munkaviszony nem az egész naptári évben áll fenn, a munkavállalót a szabadság időarányos része illeti meg. A számítás alapja mindig az adott évre járó teljes szabadságkeret, amely az alapszabadságból és a különböző pótszabadságokból áll. Az életkor, a gyermekek után járó pótnapok és más jogosultságok ugyanúgy beleszámítanak az éves keretbe, mint teljes éves foglalkoztatás esetén. A pontos számításhoz érdemes szabadságkalkulátort használni, különösen akkor, ha év közbeni belépés vagy kilépés történik.

GYIK